Leírás
A Porsche 914 rövid története
A 914 eredetileg az 1960-as évek közepén született meg a Porsche és a Volkswagen közös vállalkozásaként. A Porsche a 912-est valami olcsóbb és kevésbé 911-es-szerűvel akarta helyettesíteni, míg a Volkswagen egy, a Bogártól, a Busztól és a Fastbacktől merőben eltérő haloautót keresett. Ez akkoriban úgy tűnt, hogy a mennyekben megteremtett párosítás, és az így létrejött középmotoros, kétüléses, targa-tetős autó mindkét márka számára tökéletes volt. Minden jól haladt egészen a VW elnökének, Heinrich Nordhoffnak 1968-ban bekövetkezett haláláig. Utódja, Kurt Lotz jelentős változásokat diktált az üzletbe.
Eredetileg a Porsche a 914-es hathengeres változatát, míg a Volkswagen négyhengeres autókat forgalmazott volna. Az új megállapodás szerint a 914-est az Egyesült Államokban Porsche, Európában pedig VW-Porsche néven kellett volna forgalmazni. A karosszériaépítő Karmann szerelte volna össze a 914-est, a hathengeres autók karosszériáját pedig a Porsche szállította volna a motor beépítésére.
Az 1969-es Frankfurti Autókiállításon debütáló autó a tervek szerint igazi konglomerátum volt. Az első felfüggesztés nagyrészt a 911-esből származott, néhány VW-alkatrésszel kiegészítve. A belső tér pedig a két cég alkatrészraktárainak keveréke volt. A kezdeti motorkínálat a Volkswagen 80 lóerős, benzinbefecskendezéses 1,7 literes négyhengeres boxer motorja volt, míg a 914/6-ban a Porsche 2,0 literes, dupla karburátoros, 110 lóerőre hangolt hathengeres boxer motorja volt. (Egyes korabeli magazinok tévesen 85, illetve 125 lóerős teljesítményről számoltak be).
A reakció az autóra langyos volt. Egyes publikációk a furcsa formavilágot, az akadozó váltószerkezetet és a négyhengeres autó lassú gyorsulását (a 0-100 km/órás sebesség 12-14 másodperc között mozgott) kifogásolták. A MotorTrend az autó rajongói közé tartozott, és 1970-ben a magazin első ízben választotta az Év Import Autójának. A szerkesztők pedig „az egyik legjobb kezelhetőségű gépnek nevezték, amit valaha is vezettünk” (MT, 1970. június). Még a formavilágát is dicsérték, emlékeztetve az olvasókat, hogy a 911-es „zárt fastback formája a ’60-as évekből származik”, majd így folytatták:
„Az autó mindennél jobban hangsúlyozza az Amerikából érkező autóipari formatervezési hatások eltolódását. Itt volt a ’70-es évek egyik első kortárs járműve, és ennek semmi köze nem volt Detroithoz, az UAW-hoz vagy a jenki leleményességhez”.
Bár a négyhengeres 914-es gyorsan megtalálta a maga helyét, a hathengeres autó küzdött. A Volkswagen és a Porsche megállapodása azt jelentette, hogy a 914/6 majdnem olyan drága volt, mint a belépőszintű 911-es, és miután mindössze 3349 példányt adtak el belőle, a Porsche 1972-ben leállította. Helyette a 73-as 914-es egy opcionális 100 lóerős 2,0 literes négyhengerest kapott, amelyhez egy finomabban kapcsolható váltó társult. 1974-ben az 1,7 literes motort egy 85 lóerős 1,8 literes váltotta fel, és minden négyhengeres motor üzemanyag-befecskendezéssel rendelkezett.
A vég 1976-ban következett be, amikor szigorúbb károsanyag-kibocsátási normák léptek életbe. A gyártás befejezésekor a Porsche és a Volkswagen közel 119 000 példányt adott el a 914-esből.
Az ezt követő évtizedek nem voltak túlságosan kedvesek a 914-eshez, sok autórajongó (különösen a Porsche-rajongók) egy megdicsőült Volkswagennek tartották. A 914-es iránti tisztelet azonban az utóbbi években egyre nő, nem csak a ritkasága miatt, hanem azért is, mert az emberek végre értékelik, ami valójában – egy egyedi stílusú autó, amelyet élvezetes vezetni és könnyű karbantartani – legalábbis a Porsche mércéjével mérve.
Forrás: MT
Értékelések
Még nincsenek értékelések.